|
A menyétfélék (Mustelidae) családjába tartozik a nyest (Martes foina), amelyet kőnyestnek, kövi-nyestnek is neveznek. Dél- és Közép-Európában mindenütt honos, de megtalálható Ázsiától - Észak-Kínáig. A régi lexikonok és állattani könyvek erdőlakónak ismertetik, s ez akkoriban igaz is volt, mert főleg a lomberdők lakójának ismerték, ahol az üreges, mészköves vidéken élt. Ma is kedveli e régi életterét, azonban kultúrakövető fajként egyre |
| inkább az emberi településekre, vagy azok közelébe húzódik, bizonyára a könnyebben beszerezhető táplálékszerzés miatt. A nyest nagyságára, formájára hasonlít az előző számunkban ismertetett nyusztra, de szürkésebb, barnás színe és világító fehér torokfoltja, összetéveszthetetlenül megkülönbözteti. Megfigyelték, hogy párzási időszakban a hímek torokfoltja halványsárgássá változik, de ez nem törvényszerű. Szőre rendszerint barnás-szürke, aljszőrzete sötétszürke. Feje rövid és lekerekített, koponyája tojásdad. Orra hús-színű, talpa szőrtelen, így nyoma körvonalazottabb. Mellső és hátsó lábain 5-5 ujj van. A fákon a nyusztnál nehézkesebben mozog, annál inkább a földön, házakban, pincékben, padlásokon, górékban, üres présházakban, elhagyott épületek padlásain és tornyokban, ahol nem zavarják nyugalmát. Fa- és sziklaodvakban is tanyázik. Az istállókban is szívesen tartózkodik, ahova az állatok elhullajtott takarmányaira összegyűlt rágcsálókat pusztítja. A nagyvárosok zaja sem riasztja el, parkoló gépkocsikat is meglátogat, és jelentős kárt tesz azok kábelhálózatában. Előfordult, hogy a féktömlőket is átharapta, így veszélyeztetik a gépkocsik biztonságos közlekedését. Fővárosunkban az utóbbi évtizedben egyre többen panaszkodnak megtelepedésükre, szaporodásukra a budai Várban, Zugligetben, Óbudán, a Hűvösvölgyben, a Sas-hegyen és a Rózsadomb környékén. A nyest mindenevő: növényi és állati eredetű táplálékot egyaránt fogyaszt, étlapja ezért rendkívül változatos. Szereti a gyümölcsöt, a szőlót, az erdei, vadon termő almát, körtét. Az állati eredetű táplálékai még változatosabbak, ugyanis megeszi a gilisztákat, a cserebogarakat, a kétéltűeket, gyíkot, siklókat, de legszívesebben a rágcsálókat, madarakat és az utóbbiak tojásait és fészekben ülő fiókáit. Kárt tesz a baromfiudvarokban, madarakra, parkok balkáni- és vadgerléire, házi galambokra, házi nyúlra, sőt a fácántelepekre is belátogat. Zsákmányolja a fészkén kotló fácántyúkot is. Télen a házakba behúzódó kisemlő- sökre vadászgat. Szürkületben, és főleg éjjel vadászik. Megfigyelték, hogy az önmagánál nagyobb testű háziállatokat is megtámadja, rendszerint eredménytelenül. Szenvedélyes ragadozó, amely a menyéthez hasonlóan olykor jóval több állatot is elpusztít, mint amennyit elfogyaszt. Az egerek, pockok és patkányok pusztításával viszont hasznot hajt. Nappal rendszerint mélyen alszik, nem mondható figyelmesnek. Fekvőhelyét akkor változtatja, ha ember, vagy kutya alvásában megzavarja. Ilyenkor megfigyelhető futás közben faluban, városban egyaránt. Szürkületben, éjszaka, óvatos va dász, ritkán került szem elé. Jelenlétét a padlásokon éjszakai hangos hancúrozásai jelzik, amely zavarja az ottlakók nyugalmát. Párzása, pacsmagolása június végétől augusztusig tart, s a következő tavaszon, március végétől május elejéig ellik. A nyári párzástól az egész vemhesség ideje alatt - a fejlődő embriók blasztocita állapotban a méhben pihennek és csak január februárban indulnak erőteljes fejlődésnek. Az alomszám 3-6 nyestfióka. Szemeik csukottak, csak későn, 30-35 nap múlva nyílik ki, de élelemszerző utakra csak választási kor után - amely más fajokhoz hasonlóan 8 hét - indulnak. Általában 3 hónap elteltével válnak önállóvá, de csak két-három éves korukban lesznek ivarérettek. A nyest monogám, az egymáshoz való ragaszkodás a párzási időszakra szorítkozik. Életkoruk többnyire 8-10 év, de egyes megfigyelők szerint 12 év is lehet. Az ivararány általában 1 :1, de előfordul a hímek többsége is. Prémje kevésbé értékes. Kutyával is vadásszák, de a legtöbbet csapdával fogják. Csaléteknek verebet, házi szárnyasok részeit, gyümölcsöt, Erdélyben aszalt szilvát is használnak. Sokáig védett állat volt, azonban állományának jelentős elszaporodása következtében vadászható fajjá vált. Tekintettel arra, hogy lakott területen belül emelkedett a számuk elsősorban, ahol fegyvert nem lehet használni, vadászati jelentőségük elenyésző, ezért a faj további erőteljes szaporodása várható. Településeken ugyan lehetne csapdával is ritkítani állományát, de ahol szükséges volna, ott többnyire hiányzik a hozzáértés.
Kászoni Zoltán
 | |
AJÁNLOM AZ OLDALT
